Milyen társasági formát válasszak?

A jól megválasztott mûködési forma a siker egyik záloga. Milyen társasági formát válasszak?

A háziorvosok közalkalmazottként, alkalmazottként, illetve vállalkozóként tevékenykedhetnek. A praxis megkezdése elôtt érdemes alaposan átgondolni, melyik társasági forma passzol a leginkább a vállalkozás mûködtetéséhez.

Az önálló orvosi tevékenységrôl szóló 2000. évi II. törvény adja a területi ellátási kötelezettség kör­ében nyújtott háziorvosi ellátás jogszabá­lyi kereteit. Így azt is meghatározza, hogy milyen vállalkozási formában lehet ezt a tevékenységet végezni.

A háziorvos önálló orvosi tevékenysé­get csak személyesen folytathat az ön­kormányzat által meghatározott házior­vosi körzetben. A mûködés megkezdé­sének feltétele a megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szervé­nek jogerôs engedélye vagy hatósági bi­zonyítványa. Azok a háziorvosok, akik nem kívánnak közalkalmazottként te­vékenykedni, ötféle vállalkozói lehetô­ség közül választhatnak. Mûködhetnek egyéni vállalkozóként vagy egyéni cég­ként, illetve kkt., bt. vagy kft. formájá­ban. Az önállóan vállalkozó orvosok elôtt is három út áll: lehetnek egyéni vál­lalkozók, egyéni cégek, vagy egyszemé­lyes kft. formájában is dolgozhatnak.

Csak alapos mérlegelés után érdemes kiválasztani a cégformát, az átalakulás ugyanis jóval költség- és idôigényesebb, mint egy új cég létrehozása. Ezért min­denképpen olyan vállalkozást ajánlatos létrehozni, amely hosszú ideig kiszolgálja a tagok igényeit.

Egyéni vállalkozás

Egyéni vállalkozóként természetes sze­mély folytathat – rendszeresen, nyereség- és vagyonszerzés céljából, saját gazdasági kockázatvállalás mellett – üzletszerû gaz­dasági tevékenységet. Az egyéni vállalko­zás legfôbb elônye, hogy nagyon gyorsan és szinte költségmentesen létrehozható. Az egyéni vállalkozói tevékenység meg­kezdésének bejelentése, a változás-beje­lentés, a tevékenység szünetelésének és megszûnésének bejelentése díj- és illeték­mentes. Egyedül az induláshoz szükséges erkölcsi bizonyítványért kell kötelezôen 2000 fo­rintot fizetni. A tevé­kenység megkezdéséhez nem szükséges ügyvédi közremûködés.

A háziorvosnak vagy az okmányirodában személyesen, vagy a magyarorszag.hu olda­lon keresztül elérhetô Ügyfélkapu segítségével, elektronikus úton kell kérnie a nyilvántartásba vételét. Vállalkozói iga­zolvány nélkül is lehet folytatni a tevékenysé­get, ennek megkezdésé­hez csak az okmányiroda igazolására van szükség. Ha valaki mégiscsak szükségét érzi az igazol­ványnak, akkor 10 ezer forint illeték megfizeté­se mellett bármikor igé­nyelheti.

Az egyéni vállalkozás könyvelése általában egyszerûbb, így ke­vesebbet is kell érte fizetni, mint egy gaz­dasági társaság esetében. Az egyéni vál­lalkozókra ugyanis nem terjed ki a szám­viteli törvény hatálya, így nem szükséges összetett könyvviteli rendszert üzemel­tetniük. Azt azonban tudni kell, hogy az egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékeny­ségébôl eredô kötelezettségeiért teljes va­gyonával felel – hangsúlyozza dr. Magyar Gábor, ügyvéd.

Egyéni cég, akár korlátolt felelôsséggel

Az egyéni vállalkozóknak 2010. január 1. óta lehetôségük van arra, hogy egyé­ni céggé alakuljanak át. Az egyéni cég a magánszemély tagjától elkülönült, önálló, saját vagyonnal rendelkezô, jogi személyiség nélküli vállalkozói forma. Egyéni céget kizárólag egyéni vállalko­zók alapíthatnak. A cégbírósági bejegy­zéssel az egyéni vállalkozás automati­kusan törlôdik a nyilvántartási rend­szerbôl.

Az egyéni cég az alapító okiratban meghatározott jegyzett tôkével jön létre. Nincs kötelezôen elôírt tôkeminimum, így akár 1 forint is elegendô ehhez a vál­lalkozási formához. A jegyzett tôke 200 ezer forintig csak pénzbeli hozzájárulás lehet, afölött viszont már egyéb vagyon­tárgyakat is be lehet vonni a cégbe.

A tag az egyéni cég tôkéjét meghaladó kötelezettségek teljesítéséért választása szerint korlátlan vagy korlátolt mögöttes felelôsséget vállalhat. Elôbbi esetben az egyéni cég kötelezettségeinek teljesítésé­re – az egyéni vállalkozói formával ellen­tétben – elsôsorban a cégvagyon szolgál. Ha azonban a vagyon nem fedezi a tarto­zásokat, akkor az alapító tag teljes saját vagyonával felel a kinnlevôségekért.

Érdemes az egyéni cégnek korlátolt mö­göttes felelôsséget választania (ez utób­bi forma rövidítése: kfc.), ekkor ugyanis az alapító okiratban meg kell határozni a pótbefizetés összegét, amelynek erejé­ig az egyéni cég tartozásaiért az alapító magánszemély a saját vagyonával felel. Ennek mértékére sincs törvényi elôírás. Ha az egyéni cég vagyona nem fedezi a tartozások kifizetését, a tag a pótbefize­tés összegét köteles az egyéni cég ren­delkezésére bocsátani. Azon felül azon­ban már nem felel a saját vagyonával az egyéni cég tartozásaiért.

Az egyéni cég alapítása több tízezer fo­rint költséggel jár. Ennek a bejegyzésé­hez már ügyvédre van szükség. Ha va­laki semmilyen különleges kitételt nem kíván beletenni az alapító okiratba, ak­kor érdemes az egyszerûsített cégeljárást választani. Ekkor a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámo­lásról szóló törvényben meghatározott alapító okiratmintát kell kitölteni.

Társas vállalkozás, akár magánzóknak is

A háziorvosok dönthetnek úgy is, hogy társas vállalkozás formájában végzik a tevékenységüket. Háromféle gazdálko­dói forma közül választhatnak, ezek a közkereseti társaság (kkt.), a betéti tár­saság (bt.) és a korlátolt felelôsségû tár­saság (kft.). Gazdasági társaság csak ak­kor folytathat egészségügyi tevékenysé­get, ha e tevékenységben személyesen közremûködô tagjai, munkavállalói, il­letve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerzôdés alapján a társaság javára tevékenykedô személyek között legalább egy olyan van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek iga­zoltan megfelel.

A közkereseti társaság (kkt.) tagjai­nak korlátlan és egyetemleges felelôssé­gük van, amelyben osztoznak, emellett üzletszerû közös gazdasági tevékenységet folytatnak. A kkt. esetében nincs mini­mális tôkekövetelmény, és jogi személyi­séggel nem rendelkezik. Ezt a formát ak­kor érdemes választani, ha 2–3 orvos vál­lalkozik együtt.

A betéti társaság (bt.) legalább egy bel­tagból és minimum egy kültagból áll. Egy bt.-nek több beltagja is lehet, ez esetben mindannyiuk felelôssége korlátlan és egyetemleges. A kültag felelôssége viszont korlátozott, csak a társasági szerzôdésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására kö­teles, a betéti társaság kötelezettségeiért fôszabály szerint nem tartozik felelôsség­gel. Sokan úgy gondolják, hogy a kültag nem jogosult az üzletvezetésre és a kép­viseletre. Ez így nem igaz, csupán a tár­sasági szerzôdésben rögzíteni kell a jogo­sultságokat.

A kkt.-hez hasonlóan a bt. esetében sincs minimális tôkekövetelmény. A tár­sasági törvény lehetôséget biztosít arra, hogy akár 1 forinttal is lehessen bt.-t ala­pítani. Érdemes azonban legalább olyan összegû tôkével alapítani, ami fedezi a kezdeti költségeket és befektetéseket. Kö­rülbelül 100 ezer forint az az összeg, ame­lyet a jelenlegi bírói gyakorlat kellô indu­ló vagyonnak elfogad.

Kkt.-t akkor érdemes alapítani, ha az orvos tôkét kíván a vállalkozásba bevon­ni, például ha a házastársa autóját kí­vánja az egészségügyi szolgáltatás során igénybe venni. Ebben az esetben az orvos a bt. beltagja, a befektetô házastárs pe­dig kültag. A bt. vagy kkt. forma azoknak ajánlott, akik kisvállalkozást, családi vál­lalkozást szeretnének indítani, szerény kezdôtôkével, és nem kezdenek nagy koc­kázattal járó vállalkozásba.

A korlátolt felelôsségû társaság (kft.) ala­pítási költsége egyszerûsített cégeljárás­ban megegyezik a bt.-ével, de az ügyvé­di díj magasabb. A kft. törzstôkéje azon­ban a sokszorosa a betéti társaságénak, még akkor is, ha a kezdetek óta jelentôsen csökkent az elvárt összeg. Jelenleg a koráb­bi 3 millió forint helyett már 500 ezer fo­rint törzstôkével is lehet kft.-t alapítani. A törzstôke az egyes tagok elôre megha­tározott összegû törzsbetéteibôl jön össze. Az induló tôkének nem kell készpénznek lennie, akár a teljes összeget lehet nem pénzbeli betét (apport) – például gépek, berendezések, szellemi tulajdon, üzleti hírnév, de akár bíróság által jóváhagyott követelés – formájában is biztosítani.

Ha apportból áll a törzstôke, azt az ala­pításkor rendelkezésre kell bocsátani. Ha viszont a törzstôke pénzbeli hozzájárulás, akkor csak a felét, azaz minimum 250 ezer forintot kell alapításkor befizetni. A fenn­maradó tartozást a tagok választása szerin­ti idôpontban, de maximum egy éven be­lül kell kiegyenlíteni. Egy tag törzsbetétje nem lehet kevesebb 100 ezer forintnál, és az összegnek 10 ezer forinttal oszthatónak kell lennie.

Kevesen tudják, hogy a törzsbetét nem feltétlenül tükrözi a szavazati arányokat és az eredménybôl való részesedést, azaz meg lehet állapodni a társasági szerzô­désben úgy, hogy a szavazati arányok el­térnek a törzsbetétek arányától.

Speciális kategória a kft.-ken belül az egyszemélyes társaság. Ennél alapítás­kor a pénzbeli hozzájárulásból csak 100 ezer forintot kell befizetni, a fennmaradó összeget egy éven belül kell elôteremte­ni. Az apportot ilyenkor is teljes egészé­ben szolgáltatni kell. Az egyszemélyes kft. alapításakor tisztában kell lenni az­zal, hogy az egyedüli tag csak akkor állhat munkaviszonyban a társasággal, ha azt a társasági szerzôdés kifejezetten megenge­di. Ebben az esetben azonban nem lehet a szerzôdésmintát alkalmazni, így csak az illeték 100 ezer forint egy cégbejegyzési eljárásban.

Szándékos károkozásért felelni kell

A kft. óriási elônye más társasági formák­hoz képest, hogy a tagok csak korlátozott mértékben, az általuk a társaság rendel­kezésére bocsátott törzstôke erejéig felel­nek a vállalkozás tartozásaiért. Tisztában kell lenni ugyanakkor azzal is, hogy a tulajdonos egyetemle­gesen és teljes vagyonával felel a gondatlan, szándékos csele­kedeteivel okozott károkért. Így ha igazolható, hogy a csôd szándékos cselekedetek ered­ménye, esetleg tudatos gazda­sági bûncselekmények (példá­ul sikkasztás, hûtlen kezelés) következménye, akkor a tulaj­donos mögöttes felelôsségét kimondhatják.

A kft. alapítását annak ér­demes választania, aki meg­felelô összegû törzstôkével rendelkezik, kisvállalkozást szeretne indítani, magánvagyonát azon­ban nem kívánja kockáztatni a vállalko­zás során.

Dr. Magyar Gábor szerint azoknak az orvosoknak, akik olyan tevékenységet folytatnak, ahol egy esetleges mûhiba esetén a kötelezô felelôsségbiztosítással már nem fedezett kárösszeg jelentôs le­het, a kfc., illetve a kft. forma mellett in­dokolt dönteniük. Tipikusan ebbe a kör­be tartoznak a fogorvosok és a szülész-nôgyógyászok.

Ügyelni kell arra, hogy a háziorvosok a megfelelô jogi formát válasszák. Mint ar­ra dr. Magyar Gábor figyelmeztetett, a túl egyszerû vállalkozás indítása mellett az is tipikus hiba, hogy a vállalkozások „túl nagy kabátot hordanak”, vagyis indoko­latlanul vállalják egy, a szükségesnél bo­nyolultabb jogi forma adminisztratív ter­heit, fenntartási költségeit.

A rendelet

Az engedélyezési eljárást a 96/2003. (VII. 15.) kormányrendelet, a háziorvosi tevé­kenység részletszabályait pedig a 4/2000. (II. 25.) egészségügyi minisztériumi rendelet határozza meg. Eszerint a háziorvos vagy közalkalma­zotti jogviszonyban áll az önkormányzattal, az önkor­mányzati feladatokat ellátó egészségügyi intézménnyel, vagy gazdálkodó szervezeti formában, illetve magánorvos­ként végzi az önkormányzattal kötött szerzôdés értelmében a feladatokat.

Forrás: Praxismenedzsment 2011 1.szám Gazdálkodás