Orvos-beteg kommunikáció Pilling Jánostól

Ajánlom figyelmükbe: Dr. Pilling János: Orvos-beteg kommunikáció

AZ ORVOS-BETEG KAPCSOLAT MODELLJEI

Paternalisztikus modell

Jellemzői:

  • A kontroll az orvos kezében van
  • Az orvos fölérendelt (“apai”), a beteg alárendelt (“gyermeki”) helyzetben van
  • A beszélgetést az orvos irányítja
  • A beteg csak korlátozottan jut hozzá az információkhoz
  • A döntéseket az orvos hozza meg

Értékelése:

Súlyos állapotú betegeknél helyénvaló magatartás lehet, de a legtöbb esetben nem felel meg a betegek elvárásainak, alkalmazása gyakran fokozza a diagnosztikai tévedések lehetőségét és rontja a betegek együttműködési készségét.

Fogyasztói modell

Jellemzői:

  • A kontroll a beteg kezében van
  • A beteg elvárásokat fogalmaz meg az orvos tevékenységével kapcsolatban
  • Az orvos szaktudását kínálja fel a betegnek, teljesíti elvárásait

Értékelése:

Egyes helyzetekben (pl. plasztikai sebészet, mesterséges megtermékenyítés) helyénvaló lehet, más esetekben azonban a beteg kívánságai túlléphetnek a szokásos gyakorlaton, nem szolgálják a beteg legfőbb érdekeit, vagy költséges egészségügyi források pazarlását jelenthetik.

A kölcsönösség modellje

Jellemzői:

  • Az orvos és a beteg egyaránt kontrollt gyakorol a helyzet fölött
  • Az orvos a beteg elvárásait saját szaktudásának keretei közé helyezi
  • A beteg széleskörű és érthető információkat kap orvosától
  • A beteg aktív résztvevője saját kezelésének

Értékelése:

Kutatási eredmények szerint ez a modell segíti elő leginkább a megfelelő diagnózisalkotást és az eredményes kezelést, ezért a legtöbb orvos-beteg kapcsolatban ennek a modellnek az alkalmazása ajánlható.

AZ ORVOSI INTERJÚ SZAKASZAI ÉS AZ EGYES SZAKASZOK FELADATAI

1. A beszélgetés megkezdése

  • a kezdeti kapcsolat megalapozása
  • a vizit okának meghatározása

2. Információgyűjtés

  • a problémák feltárása
  • a beteg nézőpontjának megértése
  • a vizit további menetének megszerkesztése

3. Magyarázat és tervezés

  • megfelelő mennyiségű és típusú információ közlése
  • közös nevező megtalálása a beteg nézőpontjának beépítésével
  • a szükséges vizsgálatok és beavatkozások megbeszélése
  • tervezés: közös döntés
  • a megfelelő megértés és megjegyzés segítése

4. A beszélgetés befejezése

  • a vizit összefoglalása
  • az orvos és a beteg feladatainak meghatározása
  • rendkívüli eseményekre vonatkozó információk
  • a megértés és az egyetértés végső ellenőrzése

PROBLÉMÁK AZ ORVOS-BETEG KAPCSOLAT KEZDETI SZAKASZÁBAN

A bemutatkozás és a szerepek tisztázásának elmulasztása

Egy tanulmány szerint az orvostanhallgatók 80%-a nem mutatkozott be megfelelően és nem magyarázta el saját szerepét

A betegek gyors félbeszakítása

  • Az orvosok gyakran rögtön az első mondat után félbeszakítják a beteget – átlagosan 18 másodperc után!
  • A félbeszakított mondatok 98%-át a betegek később sem tudták befejezni
  • A félbeszakítás az esetek 94%-ban ahhoz vezetett, hogy a továbbiakban az orvos kontrollálta a beszélgetést.
  • A betegek panaszaik 54%-át egyáltalán nem tudják elmondani

Az elsőként említett panasz túlértékelése

  • Az orvosok az esetek kétharmadában az első probléma elmondása után szakítják félbe a beteget, feltételezve, hogy az első panasz a legfontosabb
  • Vizsgálatok szerint az a sorrend, amelyben a betegek felhozzák problémáikat, nem függ össze azok klinikai jelentőségével

A kontrollvizsgálatok során azonnali visszatérés az előző találkozáshoz

A kontrollvizsgálatok során az orvosok gyakran feltételezik, hogy a beszélgetés az előző interjú közvetlen folytatása, így teljesen elhagyják a nyitó kérdéseket, és rögtön rátérnek az előző vizit során megbeszélt témákra.

Az orvosi interjú kezdeti szakaszának kommunikációs technikái

1. Előkészítés

  • Tegyük félre a legutóbbi feladatot!

Biztosítsuk, hogy az előző vizit ne szüremkedjék be a következőbe, gondoskodjunk arról, hogy a megoldatlan kérdéseket későbbre hagyjuk, ne végezzünk párhuzamos egyéb tevékenységeket (telefonálás)

  • Készüljünk fel a következő vizitre!

Szükség esetén készüljünk fel jegyzeteink elolvasásával, a leletek átnézésével vagy a beteg anamnézisének felidézésével

2. A kezdeti kapcsolat megteremtése

  • A beteg üdvözlése
  • Bemutatkozás
  • Szerepünk tisztázása
  • A beteg nevének megkérdezése (ha ezt nem ismerjük)
  • Érdeklődés és tisztelet nyilvánítása, odafigyelés a beteg fizikai kényelmére

Amennyiben a beteg állapota megengedi, kínáljuk hellyel, s székben ülve beszélgessünk vele. Lehetőleg kerüljük el, hogy a betegnek fekve, vagy a vizsgálóasztalon lelógó lábakkal üldögélve kelljen válaszolnia kérdéseinkre. Amennyire lehetséges, akkor beszéljünk a beteggel, amikor teljesen fel van öltözve. Ügyeljünk arra, hogy a beteg vizsgálata közben ne legyen nyitva az ajtó, illetéktelenek ne hallhassák vagy láthassák a beteget.

 

3. A vizit okának meghatározása

Hagyományos modell:Javasolt modell:
1. Kérdezés1. Nyitó kérdés
2. Feltételezés2. Meghallgatás
3.Továbblépés3. Szűrés
 4. Napirend felállítása
 
  • Nyitó kérdés

Azonosítjuk azokat a problémákat vagy témákat, amelyeket a beteg érinteni kíván. (A kérdés legyen kellőképpen tág, pl. “Miben segíthetek Önnek?” “Mi a panasza?”)

  • Meghallgatás

Figyelmesen hallgassunk, ne szakítsuk félbe a beteget. A vizit nyitó szakaszában a kérdezés helyett a meghallgatás jobban lehetővé teszi az orvos és a beteg céljainak elérését.

  • Szűrés

Ellenőrizzük és megerősítjük a problémák vagy témák listáját, amelyeket a beteg érinteni kíván, ellenőrizzük, hogy van-e egyéb problémája a már említettek mellett (pl. “Látom, hogy ezek a tünetek nagyon aggasztóak voltak az ön számára, ezért részletesebben is fogunk foglalkozni velük. De előbb hadd kérdezzem meg, van-e valami más terület is, amiben esetleg segíthetek önnek?”)

  • Napirend felállítása

Megtárgyaljuk a napirendet és az interjú formáját, mind az orvos, mind a beteg igényeit figyelembe véve. Felállíthatjuk és megbeszélhetjük a beteggel a fontossági sorrendet:

Pl.: “Kezdjük az új problémával, a fejfájással, aztán térjünk rá arra, hogy mi a gondja a korábbi gyógyszerekkel. Rendben van így?”

A napirend megbeszélése hozzájárul, hogy a beteg a vizit aktív résztvevője legyen, s csökkenti a beteg bizonytalanságát, szorongását.

PROBLÉMÁK AZ INFORMÁCIÓGYŰJTÉS SZAKASZÁBAN

Az orvos és a beteg más témaköröket ítél fontosnak

 
Az orvos napirendi pontjai:A beteg napirendi pontjai:
TünetekPanaszok
VizsgálatokElképzelések a betegség okairól
A kórfolyamat megértéseA betegséggel kapcsolatos gondolatok, aggodalmak
 A betegség hatásai a beteg életére, mindennapjaira
 A jövővel kapcsolatos elvárások
 

Így szinte “két párhuzamos monológ” zajlik, amelyben a beteg és az orvos egymást keresztező célból, két különböző nyelven beszél.

Az orvosok a betegtől megszerezhető információknak csak egy részét ismerik meg

A klinikai kutatások ismételten kimutatták, hogy a diagnózis felállításához szükséges adatok 60-80%-át az anamnézis tartalmazza. Ennek ellenére az orvosok a fontos információknak átlagosan csak 50%-át ismerték meg – az értékek 9 és 85% között mozogtak, vagyis egyes orvosok a betegséggel kapcsolatos információknak csak az egytizedét ismerték meg a beszélgetés során.

A vizitek során az orvosok meglehetősen egységes stílust vesznek fel, annak ellenére, hogy a betegek viselkedése és az általuk felhozott problémák nagyon különbözőek.

Az orvosok általában a tünetek alapjául szolgáló betegségfolyamatokra koncentrálnak, figyelmen kívül hagyják (s gyakran zavarónak tartják) a beteg észlelését és érzéseit.

A betegek nézeteit az orvosok 94%-a nem térképezi fel. A betegek 77%-ának van valamilyen véleménye betegségének okairól. E gondolatok 20%-a segíti az orvost az okok meghatározásában, 9%-a pedig megalapozza a helyes diagnózist.

AZ INFORMÁCIÓGYŰJTÉS SZAKASZÁNAK KOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKÁI I.

1. A részletek megismerése

A beteg elbeszélésének meghallgatása

Biztassuk a beteget, hogy mondja el problémáinak történetét a kezdetektől mostanáig a saját szavaival. Egyes esetekben fontos tisztáznunk, hogy miért éppen most fordult orvoshoz.

Kérdezési stílus

Nyitott és zárt kérdezési technika alkalmazása, megfelelően haladva a nyílt végűtől a zárt felé. Ezt nevezzük “a nyitottól a zárt felé haladó kúpnak.” Az orvos először nyitott kérdezési technikát alkalmaz, hogy képet kapjon a problémáról a beteg szemszögéből. Később a kérdezés koncentráltabbá válik, és egyre specifikusabb, de még nyitott kérdések következnek, majd végül zárt kérdések derítik fel azokat a további részleteket, amelyeket a beteg esetleg kihagyott.

Segítő reakciók

Verbális és nonverbális eszközökkel segítjük a beteg válaszait, pl. biztatás, csönd, ismétlés, parafrázis vagy értelmezés formájában.

Tisztázás

Ellenőrizzük a homályos vagy bővebb kifejtést igénylő mondatokat (pl. “Mit értett azalatt, hogy ez a panasz csak esetenként jelentkezik?”)

Belső összefoglalás

Időnként összefoglaljuk az addigiakat, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy megértettük, amit a beteg mondott; megkérjük a beteget, hogy helyesbítsen vagy adjon további információt.

AZ INFORMÁCIÓGYŰJTÉS SZAKASZÁNAK KOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKÁI II.

2. A beteg nézőpontjának megértése

A beteg hiedelmeinek feltárása három szakaszból álló folyamat:

Azonosítás

A beteg elképzeléseinek, aggodalmainak és elvárásainak feltérképezése, meghallgatása

Elfogadás

A beteg nézeteinek és azok létjogosultságának elismerése, anélkül, hogy feltétlenül egyetértenénk velük

Magyarázat

A betegség okainak magyarázata a mi felfogásunk szerint, kapcsolatba hozva a beteg felfogásával – ezáltal egy közös gondolkodási alap kialakítása.

Miért fontos, hogy figyeljünk a betegek saját elképzeléseire, és magyarázatainkat ezzel vessük össze?

  • Mert ez javítja az orvos által mondottak megjegyzését és megértését

Azokban az esetekben, amikor az orvos kikerülte vagy meggátolta a beteg gondolatainak kifejezését, kimutathatóan romlott a betegek körében az orvosi információk megértése és felidézése.

  • Mert ez lerövidíti a betegség időtartamát

A vizittel való elégedettség előrejelzi a betegség időtartamát, és ez az elégedettség szorosan összefügg azzal is, hogy az orvos hogyan kezelte a beteg aggodalmait.

  • Mert ez javítja a beteg gyógyulási esélyeit

Egy felmérés szerint a hypertenziós betegek vérnyomásának csökkenése szignifikánsan nagyobb mértékű volt azokban az esetekben, amikor a beteg a viziten saját szavaival, megszakítás nélkül elmondhatta egészséggel kapcsolatos aggodalmait, szembeállítva azzal, amikor csak igen-nem típusú válaszokat adhatott.

Több más vizsgálat is igazolta, hogy ha az orvos és a beteg a vizit végéig nem tudnak egyetértésre jutni a probléma természetéről, akkor a beteg tünetei kevésbé fognak javulni.

Fontos, hogy különbséget tegyünk elfogadás és egyetértés között. Ha elismerjük a beteg további műtét iránti igényét, az nem egyenlő azzal, hogy egyetértünk annak végrehajtásával. Vizsgálatok szerint, ha az orvos megkérdezte, hogy mit vár el a beteg, akkor a beteg elégedettebb volt, jobban érezte, hogy segítenek rajta és inkább tudott alkalmazkodni ahhoz a tervhez, amelyben az orvossal megegyezett. Ez a nagyobb mértékű elégedettség független volt attól, hogy a beteg kívánsága teljesült-e!

AZ INFORMÁCIÓGYŰJTÉS SZAKASZÁNAK KOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKÁI III.

3. A vizit megszerkesztése

Belső összefoglalás

Egy-egy kérdezési tömb végén összefoglaljuk az elhangzottakat, hogy megerősítsük, megértettük, csak azután lépünk tovább

Jelzőkarók kitűzése

Egyik részről a másikra átvezető mondatokkal lépünk át; megindokoljuk a következő részt

Sorrend

A beteg számára is világos logikai sorrendet állítunk fel

PROBLÉMÁK A MAGYARÁZAT ÉS TERVEZÉS SZAKASZÁBAN

Túl korai megnyugtatás

Ha a beteget anélkül nyugtatgatjuk, hogy megértenénk aggodalmait vagy megfelelő információt nyújtanánk, az keveset ér.

A betegeket nem ugyanazon információk érdekelhetik, mint amiket az orvosok feltételeznek

Az orvosok inkább a kezelést és a gyógyszerelést akarják megbeszélni betegeikkel, míg a betegeket jobban érdekli a diagnózis, a prognózis és a betegség okai. Az orvosok a betegek egyéni információigényét általában nem kérdezik meg.

Kevés információ nyújtása a betegnek

  • Amerikai belgyógyászok átlagosan egy percnél alig többet szántak 20 perces vizitek során az információközlésre (miközben kilencszeresére becsülték az erre a feladatra szánt időt).
  • A betegnek felírt gyógyszerről az orvosok az esetek 20%-ában semmit sem mondtak, 30%-ban nem ismertették a gyógyszerelés célját, 80%-ban nem említették az adagolást, 90%-ban pedig nem beszéltek a kezelés időtartamáról.

A betegek nem feltétlenül értik meg az orvosi magyarázatokat

  • A magyarázatokban gyakori a szakkifejezések használata.
  • Az orvosok 89-93%-a nem ellenőrzi, hogy a beteg megértette-e, amit ő mondott neki.

Az információk megjegyzése elégtelen

Szokványos beszélgetésvezetés esetén a betegek az információknak csak 50-60%-át jegyzik meg.

Magyarázat nélkül a beteg félreértheti vizsgálatainkat, következtéseinket

A fiatal nőbeteg, aki torokfájással jön, meglepődik, ha az orvos a lágyékát kezdi vizsgálni, hacsak az orvos meg nem magyarázza, hogy nyirokcsomó gyulladásra gyanakszik, és megnagyobbodott nyirokcsomókat keres. Az isiásszal jelentkező férfi nyugtalan lesz, amikor az orvos a gáttájékát tűvel kezdi el szurkálni, hacsak az orvos meg nem magyarázza, hogy esetleg összenyomódott csigolyák lehetnek a panaszok hátterében, ami az érzékelés vizsgálatával diagnosztizálható. (Az idézett példák valósak – a betegek panaszt tettek az orvosok ellen.)

A beteg nem követi az orvosi utasításokat

  • A tanulmányok következetesen kimutatják, hogy a betegek 50%-a nem veszi be az orvos által felírt gyógyszert vagy helytelenül szedi
  • A betegek az orvos által előírt diétákat 72%-ban nem tartják be

Az orvosok általában nem veszik számításba az utasítások be nem tartását, mint a rossz eredmények egyik lehetséges okát

Az utasítások be nem tartása rendkívül költséges. Egy Nagy-Britanniában végzett vizsgálat szerint csak az így elpocsékolt gyógyszerek költsége évente 300 millió font körüli. Egy amerikai vizsgálat (amely az utasítások be nem tartásának olyan következményeit is számba veszik, mint a több orvoshoz fordulás, további vizsgálatok, kiegészítő gyógyszerelések, kórházi és gondozóintézeti felvételek, munkából való kiesés és korai halálozás) évi 100 milliárd USA-dollárra becsüli ezt a kárt.

A MAGYARÁZAT ÉS TERVEZÉS SZAKASZÁNAK

KOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKÁI I.

A javaslatok, döntések indoklása

Távolodjunk el az információk puszta “közlésétől” és afelé tegyünk lépéseket, hogy betegeinkkel kölcsönösen megosszuk felfogásunkat és döntésünket. Ez nemcsak azzal kecsegtet, hogy mindkét fél elégedettebb lesz a vizittel, hanem azzal is, hogy a beteg egészségi állapota hosszú távon jobban alakul.

Megfelelő mennyiségű és típusú információ adása

  • Több vizsgálat szerint az orvos által nyújtott információ mennyisége volt az a változó, amely a leglátványosabban jelezte előre a beteg elégedettségét, együttműködését,
  • Célok: teljes és megfelelő információ nyújtása; a beteg egyéni információigényének felmérése; mind a visszatartás, mind a túlterhelés elkerülése
  • Mindenekelőtt mérjük fel a beteg kiindulópontját: előbb tudakoljuk meg a beteg előzetes ismereteit, mielőtt információt adunk; tárjuk fel, mennyi információt igényel a beteg

Ha egy egyetemi tanárnak vagy egy kétkezi munkásnak kell elmagyaráznunk a diabetes újonnan felállított diagnózisát, nyilvánvalóan nem ugyanazzal a feladattal állunk szemben, mert a két beteg tudásszintje és információ-feldolgozó képessége nagy valószínűséggel nagyon eltérő. De ilyen feltevést tenni anélkül, hogy közvetlenül megkérdeznénk, milyen előzetes ismeretei vannak a betegnek, nagyon veszélyes. Elképzelhető, hogy a pl. műszaki egyetemen oktató betegnek rendkívül hiányosak az ismeretei a cukorbetegségről, míg a munkás esetleg cukorbeteg szülők mellett nőtt fel, és nagyon jól ismeri a betegséget.

Tömbösítés és ellenőrzések

Az információt feldolgozható tömbökben adjuk; ellenőrizzük a megértést; a beteg válaszai szerint haladjunk tovább

A magyarázatot megfelelő időben nyújtsuk!

Kerüljük el a túl korai tanácsadást, informálást vagy megnyugtatást

“Jelzőkarók” kitűzése

Pl. “Három fontos dolgot szeretnék önnel megbeszélni”; … “Most lépjünk tovább a következőre…”

A fontos információk kiemelése

Pl.: “Nagyon fontos, hogy emlékezzen arra, hogy…”

A lényeges információk megismétlése

Az információk későbbi elismétlése növeli a megjegyzés hatásfokát.

Ügyeljünk a nyelvhasználatra!

– minél kisebb mértékben használjuk a szakzsargont

– ha szakkifejezést használunk, magyarázzuk meg

– rövidebb mondatokban beszéljünk.

Vizuális módszerekkel is közvetítsük az információt!

Lehetőség szerint használjunk szemléltető ábrákat, adjunk a betegnek írásos anyagokat!

A MAGYARÁZAT ÉS TERVEZÉS SZAKASZÁNAK

KOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKÁI II.

Tervezés: közös döntés

  • Az orvos-beteg kapcsolat hagyományos modellje leértékelte a beteg közreműködését és megakadályozta a gondolatcserét. Meg kell változtatnunk a magyarázat és tervezés megközelítését, hogy lehetővé váljék a “szakemberek tárgyalása”, a magyarázó modellek nyíltan kimondott megosztása két olyan fél között, akiknek szakértelme eltérő, hiszen az egyiké az orvostudományra, a másiké egyedülálló egyéni tapasztalataira vonatkozik. (Saját életét, életvitelét a beteg ismeri legjobban.)
  • Célok: a betegnek legyen lehetősége a döntési folyamat megértésére; vonjuk be a beteget a döntésbe, amennyire ezt igényli; fokozzuk a beteg elköteleződését a terv iránt
  • Vonjuk be a beteget azzal, hogy inkább javaslatokat teszünk, mint utasításokat adunk.

Pl.: “Ahhoz, hogy abba tudja hagyni a dohányzást, azt javaslom, hogy…” “Tudja ezt ön vállalni?”

  • Biztassuk a beteget gondolatai hozzátételére: elképzelései, javaslatai és preferenciái elmondására

Pl.: “Mit gondol, milyen módszerrel tudná leginkább abbahagyni a dohányzást?”

  • Kínáljunk fel választási lehetőségeket: biztassuk a beteget, hogy válasszon és hozzon döntést olyan mértékben, amennyire igényli.

Pl.: “A dohányzásról való leszokással kapcsolatban többféle megoldással is próbálkozhatunk. Melyiket tartja önmaga számára hatékonyabbnak?”

  • Ellenőrzünk a beteggel együtt, hogy elfogadja-e a tervet?

Pl.: “Akkor tehát tudja vállalni azt, hogy…?”

PROBLÉMÁK A TALÁLKOZÁS LEZÁRÁSÁVAL KAPCSOLATBAN

A betegek gyakran nem kapnak lehetőséget arra, hogy a magyarázattal kapcsolatos kérdéseiket, aggályaikat megfogalmazhassák.

  • Az orvosok 75%-a nem kérdezi meg, hogy a betegnek van-e valamilyen további kérdése.
  • A betegek 76%-a később azt mondta, hogy konkrét kétségei vagy kérdései támadtak a vizit során, amelyeket nem említett meg orvosának.

Az orvosok gyakran nem közlik egyértelműen, hogy mi lesz most a beteg tennivalója

A vizitek során az orvosok 44%-a nem hívta fel a beteg figyelmét a következő lépésekre.

A LEZÁRÁS SZAKASZÁNAK KOMMUNIKÁCIÓS TECHNIKÁI

Végső összefoglalás

Röviden összefoglaljuk az ülést és tisztázzuk a gondozási tervet.

Az ülés rövid összefoglalása és a gondozási terv tisztázása nemcsak azt a lehetőséget adja meg mindkét félnek, hogy még egyszer megfontoljon mindent, hanem igen értékes segítő eszközként is képes működni, amelynek nyomán a beteg kérdezhet vagy helyesbítheti az orvos észleléseit.

Szerződéskötés

Megállapodunk a beteggel, hogy neki és az orvosnak mik lesznek a következő teendői.

Az orvosnak pl. el kell mondania, hogyan fogja értesíteni a beteget az eredményekről és a betegnek közben mit kell tenni.

Biztonsági háló kifeszítése

Fontos támogatást jelent a beteg számára, ha elmagyarázzuk, mit kell tennie, ha a dolgok nem a terv szerint történnek, hogyan találhat meg minket, és bizonyos fejlemények mit jelenthetnek.

Ha arról tájékoztatnak minket, hogy torokfájásunk tonsillitis miatt van és penicillintől javulni fog, de mégsem javul, akkor esetleg elmegyünk egy másik orvoshoz, aki pl. nyirokcsomó gyulladást is diagnosztizál. Ebben az esetben az első klinikus szakértelmét negatívan ítéljük meg. Ha azonban az első orvos megemlítette a nyirokcsomó gyulladás eshetőségét és visszarendelt minket vérképre a penicillin-kúra végén, ha az nem használ, akkor az orvos iránti tiszteletünk még növekedhet is, hiszen megjósolta, mi fog történni.

Végső ellenőrzés

Ellenőrizzük, hogy a beteg egyetért-e a tervvel, az megvalósítható-e számára, és megkérdezzük, van-e még helyesbítenivalója, kérdése vagy egyéb megbeszélnivalója.

AZ IDŐ KÉRDÉSE

A betegek nem igényelnek olyan sok időt, amennyit az orvosok feltételeznek

A legtöbb beteg, aki félbeszakítás nélkül befejezhette első mondatát, legfeljebb 60 másodpercet igényelt erre, és egy sem igényelt 150 másodpercnél többet, még ha biztatták is a folytatásra.

A kommunikációs készségek alkalmazásával egyáltalán nem, vagy nem jelentős mértékben nő meg a vizit hossza

  • Egyes vizsgálatok szerint nem növekedett az interjúk hossza az alapellátásban annak nyomán, hogy “a probléma meghatározása és az érzelmek kezelése” készségeit oktatták az orvosoknak.
  • Egy másik vizsgálat szerint a betegcentrikusság alacsony pontszámai esetén az interjúk átlagos hossza 7,8 perc volt, közepes pontszámok esetén 10,9 perc, magas pontszámok esetén pedig 8,5 perc. Ebből arra következtethetünk, hogy amikor az orvos a készségeket tanulja, még valóban hosszabb időtartamokra számíthat, de ha a betegcentrikus megközelítést már készségszinten alkalmazza, akkor csak nagyon kevéssel tart tovább nála egy interjú, mint azoknál az orvosoknál, akik nem alkalmazzák ezeket a technikákat. (Miközben a betegek elégedettsége, a gyógyító munka hatékonysága növekszik.)

(Az interjú hossza pl. azért nem növekszik jelentősen, mert a betegközpontú megközelítésben az orvosnak nem kell olyan sok lehetőséget áttekintenie a diagnosztizálás terén, hanem a betegtől kapott információk alapján célzottabban tud kérdezni.)

A betegek egyes problémáinak hátterében gyakran nincs organikus betegség

A háziorvosoknál mellkasi fájdalommal jelentkező betegek 50%-ában hat hónapos követés során sem találtak bizonyítható elváltozást. Ugyanilyen statisztikák vonatkoznak a fáradtságra, a hasi fájdalomra és a fejfájásra. Mindez nem csupán a háziorvosi gyakorlatra korlátozódik: ilyen probléma lehet pl. a gégészeti “gombócérzés” vagy a kardiológiai nem-organikus mellkasi fájdalom. A betegközpontú megközelítés hatékonyabban képes kezelni ezeket a problémákat, ezáltal csökken az orvosi terhelés.

A kommunikációs szempontok érvényesítése csökkenti a fölösleges orvosi vizitek számát

Azokban az esetekben, amelyekben a betegek úgy érezték, hogy a viziten közös nevezőre jutottak az orvossal a döntési folyamatban (ahol tehát megbeszélték a kezelési lehetőségeket, célokat és szerepeket, az orvos ellenőrizte a visszajelzést, stb.) a következő két hónapban kevesebb vizsgálatra és szakorvosi vizitre kellett küldeni a betegeket. Ez arra utal, hogy az együttműködő megközelítés csökkenteni képes az egészségügyi rendszer terhelését.

Már rövid idejű kommunikációs képzés is kimutatható eredményeket idéz elő a betegek kezelésben

Korábbi vizsgálatok megerősítették, hogy a vérnyomás szabályozásának hatékonysága összefügg a beteg együttműködési készségével. Egy felmérésben egyetlen továbbképző ülés hatását vizsgálták olyan orvosok körében, akik kórházi ambulanciákon hypertenziós betegeket kezelnek. Az orvosok egy kétórás oktatásban részesültek. E kutatás eredményei nemcsak azt mutatták, hogy a képzésben részesült orvosok a kontrollként vizsgált orvosoknál több időt szántak a betegek elképzeléseire és a felvilágosításra, valamint hogy a betegek jobban értették saját betegségüket és jobban betartották az instrukciókat, hanem azt is, hogy a kiképzett orvosok még a képzés után hat hónappal is jobban tudták szabályozni a betegek vérnyomását.

Forrás:Dr. Pilling János

http://www.behsci.sote.hu/hallg_kom_orv_bet_kom.htm

Press ESC to close