Forrás: drportal.hu: 2014-04-09 | Szerző: Dr. Zákány Judit
Ajánlom figyelmükbe a drportal.hu oldalt ahol a cikkhez tartozó teszt is letölthető és további hasznos cikk olvasható a témával kapcsolatosan.
Egészen 2010-ig Ausztria azon kevés Európai Uniós ország közé tartozott, ahol nem volt kötelező az egészségügyi tevékenység végzéséhez felelősségbiztosítás. Ennek ellenére igen sok kórház rendelkezett felelősségbiztosítással, mely az alkalmazott orvosok számára is fedezetet nyújtott.
Németország
A német orvosi kamara szakmai magatartási kódexe előírja az orvosok számára felelősségbiztosítási szerződés kötését a tevékenységükkel kapcsolatos igényérvényesítések elleni megfelelő védelem érdekében. Egyéb jogszabályi kötelezés nincs, az intézményekre vonatkozóan pedig semmilyen előírás nincs a felelősségbiztosítási szerződés vonatkozásában. Ennek ellenére az intézmények többsége is kötött ilyen szerződést.
Problémák a német orvosi felelősségbiztosítással összefüggően is mutatkoznak. A kínálati oldal a hazai helyzettel ellentétben nem tekinthető szűknek, mivel bár több biztosítótársaság is kivonult a piacról, egyidejűleg újabbak csatlakoztak. A probléma inkább az egyre növekvő biztosítási díjakból adódik, melyek miatt több orvos nem tudja megfizetni a megfelelő védelmet nyújtó biztosítást. A kórházaknak pedig nem is kötelező ilyen szerződést kötni, így több intézmény felmondta a szerződését az emelkedett díj miatt. A díjemelkedések oka egyrészről abban keresendő, hogy évről évre növekvő tendenciát mutatnak az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos igényérvényesítések. Pontos számadatok Németországban sem állnak rendelkezésre, ám becslések szerint 20 ezer és 40 ezer közé tehető azon esetek száma évente, melyeknél kompenzációs igény merül fel. Meg kell említenünk, hogy az esetek nagy többsége nem kerül bíróságra, ami egy jelentős különbség a hazai helyzethez képest. A felelősségbiztosítást nyújtó társaságok maximálisan törekszenek a peren kívüli egyezségre, nálunk ennek éppen ellenkezője tapasztalható. Másrészt hatékonyan működik az alternatív vitarendezési út is. A bíróságra került igényérvényesítések 30-40%-a bizonyul eredményesnek, és általánosságban vizsgálva a kártérítési összegek sem túlzóak. Viszont az igazán komoly sérelmet szenvedett személyek esetében kiemelkedően magas vagyoni és nem vagyoni kompenzációkat ítélnek meg, így összességében a kártérítésként kifizetett összegek is évről évre emelkedő tendenciát mutatnak.
Ausztria
Egészen 2010-ig Ausztria azon kevés Európai Uniós ország közé tartozott, ahol nem volt kötelező az egészségügyi tevékenység végzéséhez felelősségbiztosítás. Ennek ellenére igen sok kórház rendelkezett felelősségbiztosítással, mely az alkalmazott orvosok számára is fedezetet nyújtott. 2010-ben viszont jogszabályban írták elő, hogy valamennyi egészségügyi szolgáltatónak kötelező felelősségbiztosítási szerződést kötni, meghatározott összeghatárig. A biztosítási díjak mértéke attól függ, hogy milyen szakterületen és milyen státuszban tevékenykedik az orvos, illetve, hogy milyen képzettségi szinten áll. A legmagasabb díjakkal a plasztikai sebészeknek, nőgyógyászoknak, radiológusoknak és aneszteziológusoknak kell számolniuk. Ausztriában is növekvő tendenciát mutatnak a kártérítési perek és a megítélt összegek, éppen ezért a biztosítóknak, főleg az előbb említett területeken jelentős veszteséggel kell számolniuk. Ennek következtében több biztosító kivonult a piac ezen szegmenséből, azonban még így sincs olyan monopolisztikus helyzet az orvosi felelősségbiztosítási piacon, mint hazánkban.
A „no fault” modell Finnországban
Finnországban 1987-ben vezették be a felróhatóságot nem vizsgáló felelősségi rendszert az egészségügyi ellátás során keletkező káresemények kezelésére. A modell bevezetése óta évről évre emelkedik a beérkező kérelmek száma. Körülbelül minden harmadik beteg kapja meg a kompenzációt a kérelmezők közül. 1987 és 2003 között 190 millió eurót fizettek ki kompenzáció formájában, ami az egészségügyi ellátás összköltségének 0,16%- át teszi ki. Ez pedig kevesebb, mint a tizede az USA-ban hasonló célra fordított összegeknek.
Finnországban a törvényi szabályozás értelmében valamennyi egészségügyi dolgozónak, gyógyszertárnak, betegszállítással foglalkozó vállalkozásnak, valamint más egészségügyi területen részt vevő vállalkozásnak (továbbiakban: egészségügyi szolgáltató) felelősségbiztosítási szerződéssel kell rendelkeznie valamely biztosítótársasággal. A szolgáltató fizeti a biztosítási díjat, melynek mértékét az általa nyújtott szolgáltatással járó kockázatok mértéke határozza meg. A biztosítótársaság pedig a törvény hatálya alá tartozóként elbírált káresemény bekövetkezése esetén kompenzációt nyújt a sérelmet szenvedett fél számára.
Ahhoz, hogy egy biztosítótársaság egészségügyi felelősségbiztosítást nyújthasson, szükséges, hogy tagja legyen a Patient Insurance Center-nek (továbbiakban: PIC). Ez a szervezet garanciát jelent rá, hogy a károsult mindenképp megkapja a neki járó kártérítést. Egyrészt fizet, amikor a fizetésre köteles biztosítótársaság csődbe megy vagy fizetésképtelenné válik. Másrészt akkor is kifizeti a beteg számára a kompenzáció összegét, ha az egészségügyi szolgáltató a jogszabályi kötelezés ellenére egyáltalán nem kötött felelősségbiztosítási szerződést illetve, ha a biztosítótársaság, amellyel szerződött csődbe ment és elmulasztotta pótolni a szerződés megkötését egy másik biztosítóval. Természetesen, ha ilyen helyzet áll elő annak súlyos következményei lesznek az érintett egészségügyi szolgáltatóra nézve, mivel arra az időszakra vonatkozóan, amelyben nem rendelkezett felelősségbiztosítással utólagosan emelt összegű biztosítási díjat rónak ki rá, a normál összeg tízszeresét, melyet a PIC-hez kell befizetnie a szolgáltatónak.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a törvény hatálya alá a Finnországban nyújtott egészségügyi ellátás, orvosi kezelés folyományaként bekövetkező testi károsodások (például betegség, sérülés, tartós egészségromlás, halál) tartoznak, ezek bekövetkezése esetén lesz jogosult a beteg igényt érvényesíteni.
- Az eljárás lényegesen egyszerűbb a hagyományos bírósági kártérítési rendszerekhez képest, mivel a kompenzáció odaítéléséhez elegendő azt bizonyítani, hogy a beteget az egészségügyi beavatkozással vagy annak elmaradásával összefüggésben kár érte. A talán legnehezebben bizonyítható felróhatóság nem kerül vizsgálatra.
- Emellett az eljárás lényegesen gyorsabb az évekig elhúzódó peres eljárásokhoz képest. A bizonyítás egyszerűbb, a döntés sokkal kevesebb vizsgálódást igényel, mint a hagyományos rendszerekben. Másrészt azzal, hogy az igények elbírálása kikerül a lassú és túlterhelt bíróságok hatásköréből és egy külön erre a célra felállított adminisztratív testület feladatává válik. Ugyanakkor a jogorvoslathoz való jog sem szenved csorbát, hisz a testület döntéseivel szemben lehet felülvizsgálatot kérni és végső fokon a bírói út sincs elzárva a féltől. Harmadrészt azzal, hogy az eljárás lefolytatásának törvényben meghatározott határideje van, általánosan 5 hónapot vesz igénybe az eljárás.
- Az eljárás adminisztratív költségei is lényegesen alacsonyabbak a hagyományos rendszerekénél. A skandináv országokban körülbelül 700 € az eljárás összadminisztratív költsége. Ezzel szemben a hagyományos kártérítési rendszerekben ha csak a két fél ügyvédi költségeit összegezzük már akkor is legalább 30.000 €-s összeget kapunk. Az Egyesült Államokban pedig azt mutatják a tapasztalatok, hogy az ügyvédek az olyan ügyeket, ahol a kártérítési összeg várhatóan nem éri el az 50.000 $-t el sem vállalják a várhatóan magas költségek miatt.
- Az alacsony adminisztratív költségeknek van még egy nagyon pozitív hozadéka, nevezetesen, hogy a kártérítési összegeknek lényegesen nagyobb aránya jut el ténylegesen a károsulthoz, mint a bírósági kártérítési rendszerekben. A felróhatóságot nem vizsgáló kompenzációs rendszerekben körülbelül a 80%- a, míg a hagyományos rendszerekben csak 40%- a, az összeg nagyobbik részét ugyanis felemésztik az eljárás költségei.
USA
A jelenleg is fennálló probléma az USA-ban az egészségügyi kártérítési perekkel és felelősségbiztosítással összefüggésben nem újdonság, elsőként az 1970-es évek elején lehettünk tanúi a válságnak. Majd egy évtizeddel később is hasonló, komoly problémákkal kellett megküzdeniük és a 2000-es évek közepétől napjainkig pedig már a harmadik krízishelyzetet éli át a rendszer. A központi problémát és a további nehézségek kiindulópontját az egészségügyi szolgáltatók ellen indított kártérítési eljárások robbanásszerű növekedése és a kártérítésként megítélt összegek emelkedése jelentette.
Mi indukálta a perek számának növekedését az 1970-es évek elején? Egyrészt figyelemmel kell lennünk a jogi környezet megváltoztatására, melyre az 1960-as években került sor. Ekkor több tagállam megszüntette a nonprofit szervezetek kártérítési perekkel szembeni immunitását. A legtöbb kórház eredetileg nonprofit szervezetnek minősült és szűkös anyagi hátterük, valamint a rászorulók anyagi helyzetére tekintet nélküli ellátás biztosítása tette indokolttá a mentesítésüket az ilyen keresetek alól. Emellett azonban a kártérítési perek számának emelkedéséhez más tényezők is hozzájárultak. Így az egészségügyi ellátórendszert érintő bizalom csökkenése, fokozódó elvárások az ellátás színvonalával kapcsolatban, valamint a felperesi képviselők részéről a nagyobb profitra való törekvés és ennek érdekében a peren kívüli egyezségek számának csökkentésére való törekvés.
A válsághoz a perek mennyiségi növekedésén túl az is hozzájárult, hogy a kártérítési összegek is jelentősen emelkedtek, különösen a nem vagyoni kártérítés címén megítélt összegek. Míg 1996-ban az átlagos kártérítés 457.500 $ volt, és az esetek harmadában haladta meg az összeg az 1 000.000 $-t, 2000-re az esetek felében ilyen, vagy ezt meghaladó összegekkel találkozhattunk.
Az egészségügyi szolgáltatóknak azonban nemcsak a kártérítésként megfizetendő összegekkel kell számolniuk, hanem az eljárás adminisztratív költségeivel és a védelemre, ügyvédi költségekrefordított összegekkel is.
A fent ismertetett folyamatok az orvosi felelősségbiztosítási piacot is megrendítették. Az Egyesült Államokban is kötelező felelősségbiztosítási szerződést kötniük az egészségügyi szolgáltatóknak, valamint azoknak az orvosoknak is, akik nem munkaviszonyban, hanem más szerződéses jogviszonyban állnak az egészségügyi intézménnyel. A biztosítók veszteségessé váltak a megnövekedett kifizetések miatt, több társaság csődbe ment, mások kivonultak a biztosítási piac ezen szegmenséről. Ennek következtében beszűkült a piac kínálati oldala és egyre nehezebbé vált a felelősségbiztosítási szerződés megkötése a szolgáltatók számára. Ezt nevezzük elérhetőségi krízisnek. Emellett jelentkezett az úgynevezett megengedhetőségi krízis is. Ez abban nyilvánult meg, hogy a piacon maradt biztosítók drasztikusan megemelték a felelősségbiztosítási díjakat, hogy ne könyveljenek el veszteséget, így az egészségügyi szolgáltatók számára több államban szinte lehetetlenné vált a biztosítási díjak megfizetése.
Fontos kiemelni, hogy az USA-ban nagyon gyakran az orvosok a személyes szereplői alperesi pozícióban az eljárásoknak. Az egészségügyi intézmények felelőssége gyakran korlátozottan jelenik meg, különösen a nem munkaviszonyban foglalkozatott orvosok esetén. A személyes fenyegetettségmiatt a negatív hatások még fokozottabban meghatározzák, befolyásolják az orvosok hozzáállását és a gyógyítást a mindennapokban. Gyakori és az egészségügyi költségvetést megterhelő probléma adefenzív medicina jelensége.
A pozitív defenzív medicina az egészségügyi ellátás szokásos gyakorlatának megváltoztatását jelenti, amelyet a tevékenységért való felelősség miatti fenyegetettség indukál, és a legfőbb célja a betegek által indítható kártérítési perek megelőzése, továbbá per esetén a minél hatékonyabb védekezés lehetőségének a biztosítása. Ez a gyakorlatban rengeteg felesleges vizsgálat elvégzését és ledokumentálását jelenti, amely óvatosabb becslések szerint évente akár 50 milliárd $ plusz költséget is okozhat az amerikai egészségügy számára, mely olyan költség, ami az ellátás színvonalát nem emeli. Elterjedtté vált a protokollok használatán alapuló orvoslás, melynek kétségtelenül van bizonyos mértékig szakmai létjogosultsága és megalapozottsága. Kritikátlan alkalmazása azonban – mértékadó amerikai orvosi szakmai körök álláspontja szerint – a „gyógyítás művészetét” egyszerűen „szakácskönyv medicinává” silányítja, és valójába a magas szintű gyógyítással törvényszerűen velejáró, egyéni döntések által eredményezett felelősség alól való sémák mögé bújást jelenti, ugyanakkor a gyógyítás szabadságát is korlátozza. Emellett a védekező orvoslás az új gyógyítási technikák kifejlesztésének is útját állja, ugyanis az ilyen technikákat alkalmazó orvosok még inkább ki vannak téve a perektől való fenyegetettségnek.
A negatív defenzív medicina pedig a nagyobb kockázattal járó beavatkozások elvégzésének elutasítását, a legnagyobb kockázatú szakmák terén az orvosok számának csökkenését, tömeges praxiselhagyását jelenti. Az orvosok a leginkább fenyegetett, legmagasabb biztosítási díjakkal rendelkező úgynevezett krízisállamokból átteszik a székhelyüket egy másik, kedvezőbb helyzetben levő állam területére. Emellett általános tendenciaként fedezhető fel az orvosok korai nyugdíjba vonulása is.
Forrás: http://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=67&hid=17231
