Mindenkinek általános igénye, hogy egészséges legyen. Az egészségügyi ellátások és szolgáltatások alapszereplői az orvosok és a betegek. Az orvosok feladata, hogy segítsenek pácienseiknek egészségük megőrzésében. Világszerte tapasztalható tendencia, hogy a páciensek csalódottak az ellátás rendszerében, szkepticizmusok vagy csalódásuk az orvosok személyére is kiterjed. Mindeközben nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az orvosokra hivatásuk gyakorlása közben egyre növekvő nyomás nehezedik.
A rendszer vizsgálatakor leszögezhetjük, hogy a pácienseknek orvosokra, az egészségügyi szakembereknek pedig páciensekre van szüksége. Ahhoz, hogy az orvosok és betegek közti kapcsolat jobban működjön, és mindkét fél kölcsönösen megbecsülje és értékelje a másik felet, ismerni kell az érintettek igényeit, motivációit.
Az „E-páciensek” jogai és igényei
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint az egészség az ember testi, lelki, és szociális jólétét jelenti, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiányát. Ha a fenti fogalom szerinti egészséghez való jogot alapvető emberi jognak tekintjük, e joguknak a betegek csak úgy tudnak érvényt szerezni, ha cselekvőképességüket az egészségügyi kezelés során megfelelően tudják kibontakoztatni. A cselekvőképesség alatt ebben az esetben azt értjük, hogy a betegek alapvető igényei teljesülnek, mielőtt megfontolt és kellő információra alapozott döntést hoznának az egészségüket érintő kérdésekben.
Abraham Maslow 1943-ban publikálta „A Theory of Human Motivation” című tanulmányát. Piramis alakban ábrázolta az azóta híressé vált tézisét, mely szerint az emberi motivációs tényezők egymásra épülnek. A piramis alján helyezkednek el a legalapvetőbb igények és a hozzájuk tartozó motivációs tényezők. A Maslow piramis elvére alapozva Matthew Katz megalkotta a páciensek „Maslow piramisát”.
A betegek igényeinek és a hozzátartozó motivációknak a hierarchiája:
A páciensek önrendelkezése, a döntéshozatalban való részvétel igénye
A páciensek igényeit ábrázoló piramisból a döntéshozatalra vonatkozó szükségleteket vizsgáljuk részletesebben. Valódi önrendelkezés alatt azt értjük, mikor az ember képes független és szabad döntést hozni egy bizonyos alternatíva mellett a fennálló lehetőségek közül. A betegeknek azonban sokszor az ilyen döntéshez nem áll rendelkezésre megfelelő idő: hiszen a fennálló fájdalom befolyásolja döntésüket. Ugyanakkor a páciensek választását és döntését egyéb tényezők is befolyásolhatják, többek közt szeretteik véleménye.
Előfordulhat, hogy a betegek nem értenek egyet a kezelőorvos javaslatával. Az orvosok és az egészségügyi szakemberek sokszor valóban nem azt a segítséget nyújtják, amit a páciens szeretne, hiszen tapasztalatuk, sem tudásuk alapján és sem etikai szempontból nem indokolt, hogy igazodjanak a páciens elvárásához. Az, hogy egy páciens milyen szinten kíván részt venni a kezelésére vonatkozó döntéshozatalban, illetve hogy mennyire ragaszkodik önrendelkezési jogához, nagyon sok tényező függvénye. Sokszor úgy tűnik, hogy a páciens „irányítja” a kezeléséré vonatkozó döntéshozatalt, azonban legtöbbször csupán valódi útmutatásra és hiteles információkra vágyik a kezelőorvostól.
Amennyiben a beteg megkapja a szükséges információkat, részt vehet a kezelési tervre vonatkozó döntések meghozatalában, ami még nem feltétlenül jelenti azt, hogy elégedett is lesz. A betegeknek, azonban azt is tudniuk kell, hogy fokozott ellenőrzés iránti vágyukban akár saját maguknak is árthatnak egy rossz választással, egy kezelés elutasításával. Ahelyett, hogy dühüket és frusztrációikat az orvosokon töltenék ki, fel kell ismerniük azt a tényt, hogy az orvos célja az ő egészségük helyreállítása, azaz az elérendő cél közös.
Az orvosok páciensek is
A páciensek tisztában vannak azzal, hogy ha valaki beteg és szenved, orvosi segítségre szorul. Ugyanakkor hajlamosak elfelejtkezni arról, hogy a gyógyítók is emberek, akiknek ugyanúgy lehetnek egészségügyi problémáik. Míg a statisztikák tanulsága szerint az orvosok egyes kérdésekben egészségtudatosabbak a lakosságnál (dohányzás, elhízás), addig körükben lényegesen magasabb a burnout szindróma kialakulása és az öngyilkosságok aránya. Az orvosokkal szemben fennálló magas szintű szakmai és emberi elvárások életükben jelentős stresszforrást jelentenek. A negatív statisztikai adatokat magyarázza egyrészt a munkájuk során jelenlévő folyamatos stressz, és az is, hogy nem tartják fontosnak, hogy problémájuk megoldásához segítséget vegyenek igénybe.
A probléma paradoxona, hogy a betegeknek egészséges és kiegyensúlyozott orvosokra van szüksége.
Az orvosok igényeinek és a hozzátartozó motivációk hierarchiája:
