Megjelent partnerünk, a Vezér Állatorvosi Központ Univerzoom Kisállat Magazin című kiadványának tavaszi száma, melyben egy nyereményjáték keretén belül megnyerheti Pászti Amina Glóbi kalandjai című mesekönyvét. A történet tanulságos olvasnivaló kisgyermekek, szüleik és nagyszüleik számára egyaránt, kedves, tanulságos formában hívja fel a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. Glóbiról a szerzővel beszélgettünk.
– Milyen visszajelzéseket kapsz a Glóbi kalandjairól?
Az elején, kezdő szerzőként, nagyon tartottam attól, hogy milyen lesz a fogadtatás. Főleg a téma miatt, nem voltam biztos benne mennyire fogja érdekelni az embereket a környezetvédelem. Azt reméltem, hogy a gyerekeknek tetszeni fog Glóbi karaktere és, hogy a mesék üzenetének fontosságát megértik majd, mert ők valahogy ösztönösen tudják a dolgokat, még szívből gondolkodnak és nem fejből. A visszajelzések szerencsére nagyon jók eddig, ismeretlenektől is kapok visszajelzéseket, a honlapon keresztül is (www.globi.hu). A legnagyobb élmény számomra a Győri bemutatón volt, amikor a gyerekek már úgy jöttek oda hozzám, hogy olvasták a könyvet és velem akartak beszélni illetve aláíratni a könyvüket és újságolták, hogy ki a kedvenc szereplőjük. Ezek olyan örömmel töltik el az embert, hogy el se lehet mondani.
– Mivel foglalkozol a mindennapokban?
Idegenforgalmat tanultam, és most ebben is dolgozom. Külföldi turistákat szállásolok el és igyekszem őket megismertetni Budapesttel, mert bár sok helyen jártam már a világban nekem még mindig Budapest a világ egyik legszebb, ha nem a legszebb városa. Szeretem a munkámat és a külföldiekkelű való kommunikációt, mert nyitottságra és elfogadásra tanítanak.
– Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy a bolygónkról írj?
Glóbi karaktere és neve, ahogyan a bemutatkozó mesében is szerepel álmomban jelent meg. Másnap utánanéztem az interneten, találok-e hasonló játékot vagy mesehőst, de nem találtam. Először a plüss figura ötlete született meg, hogy a gyerekek át tudják ölelni a valóságban is a Földet és így gyógyítani őt. Viszont úgy éreztem, fontos lenne, hogy a játékhoz legyen egy mesekönyv, és Glóbit megszemélyesítsük, hogy jobban szerethető legyen a kicsik számára. Azt szerettem volna érzékeltetni a történetekkel, hogy a Föld is ugyanolyan élőlény mint mi, ugyanúgy mozog, lélegzik, él és érez mint mi, emberek, mert hiszem,hogy ez a valóságban is így van. Glóbi egy olyan mesehős, akinek vannak kételyei, ő is meg akar felelni, nekünk embereknek, és ami a legfontosabb: szeretetre vágyik, mert úgy érzi elhanyagoltuk.
– Tervezted, hogy családi beszélgetéseket indítson el a mesekönyv?
Tervben igazából nem volt, de valahol titkon reménykedtem benne, hogy a téma esetleg nem merül ki a könyv elolvasásával, hanem hagy valami nyomot a gyerekekben és utána jobban odafigyelnek majd a környezetükre a mindennapokban is. Azt szeretném egyszer látni, ahogy a mesék hatására majd egyszer a gyerekek szólnak rá a szüleikre, hogy „anyu vagy apu ezt ne így csináld, mert Glóbinak az nem jó!”
– Hány éves gyerekeknek szánod a mesekönyvet?
Szerintem a könyv üzenetét már akár három éves kortól megérthetik a gyerekek. Igyekeztem a mesék nyelvét is úgy formálni, hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazzam meg a dolgokat. Ebben nagy segítségemre volt a szerkesztőm, Lovász Andrea, aki szerintem az egyik legjobb a szakmában. Azt gondolom a 3-7 éves korosztály számára legbefogadhatóbb Glóbi környezetvédelemről szóló üzeneteebben a formában.
– Számodra kiemelten fontos a környezettudatos nevelés és hogy a gyerekek eleget tudjanak erről a témáról. Miért gondolod így?
Gyerekkorom óta imádom a természetet és az állatokat, valahogy ez belém van kódolva. Kiskoromban is már kutyákat mentettem az utcáról, aminek a szüleim nem mindig örültek, ezért később inkább egy állatmenhelynek önkénteskedtem szabadidőmben a szülővárosomban, Szegeden. Elborzaszt amit mi emberek a Földünkkel ás az állatvilággal művelünk, néha már szinte szégyellem, hogy emberből vagyok. A bolygónk az otthonunk, és nincs másik Glóbi, csak ez az egy! Szóval ez olyan, mintha elkezdenénk bontani a tetőt saját házunk felett, aztán meg csodálkoznánk, hogy jéééé, beesik az eső. Az ember borzasztóan önző lény, néha felmerül bennem megérdemeljük-e egyáltalán Glóbit, ha ennyire nem tudjuk megbecsülni? És mikor fogjuk tudni megbecsülni, majd ha már nem lesz itt nekünk? Csak akkor attól tartok már késő bánat lesz… Ha a gyerekek kiskorukban megértik ezt, akkor talán van esély, hisz a bolygónk jövője és így az emberiség jövője is a felnövekvő generáción múlik.
– A mesekönyvben nyolc mese szól Glóbiról és a legfontosabb környezetünk épségét veszélyeztető problémáról. Melyik mese áll a legközelebb hozzád és miért?
A Seholsincs-sziget. Azt egy igaz történtet inspirálta. Olvastam egy cikkben, hogy a hódok megmentettek egy nemzeti parkot az Egyesült Államokban az olajtól, hasonló módon, ahogy a könyvben szerepel. Sajnos a valóságban a bundájuk annyira beszennyeződött, hogy az életükkel fizettek a park és a többi lakója megmentésért. Inspirált a történetük, így kerültek bele a mesébe. A Szuperglóbi a másik kedvenc, aminek az ötletét egy ismerősöm adta, aki nem értette, hogy miért nem valami szuperhőssel próbálom a környezetvédelmet a gyerekeknek kommunikálni, merthogy az a menő mostanság… Rájöttem, hogy igazából a Földnél nagyobb hős nem nagyon létezik, mert csak egy igazi hős képes még mindig egyensúlyban maradni a sok gazság ellenére, amit elkövetünk ellene.
– Tetszik, hogy a mesék keretein belül maradsz, mégis olyan valódi információkkal szolgálsz, melyek valahogy megragadnak a gyerekekben.
Például a majomcsalád keserves sírása, miszerint kivágták alóluk a fákat, az otthonukat az olyan fontos értékes fákért, mint a mahagóni. Emellett tanácsokkal is szolgálsz, hogy hogyan élhetünk zöldebb életet. Ti is így éltek otthon?
Természetesen igyekszem én is környezettudatos lenni, ami nem mindig könnyű. De azt gondolom bármilyen apró lépés segít, mert sok kicsi sokra megy. Én például nagyon odafigyelek a műanyag zacskókra, mindig viszek magammal textil bevásárló táskát. A használt dolgaimat tovább ajándékozom, szelektálom a szemetet, Glóbival pedig támogatom a Jane Goodall Intézetet, amely többek közt a gyerekek környezetvédelmi oktatásával is foglalkozik. Ha mindenki a maga módján egy kicsit jobban odafigyelne, már az is sokat számítana.
– Mit szóltál, hogy a hvg.hu a tíz legígéretesebb új gyermekkönyv között mutatta be a Glóbit, majd hamarosan toplistás lett a mesekönyved?
Hihetetlen volt, főleg azért, mert nagyon sok leküzdendő akadály és majdnem meghátrálás is megelőzte a könyv megjelenését. Amikor megláttam a Bookline listáján Glóbit, akkor azt éreztem, hogy megérte a sok idő és energia, amit belefektettem. Ez a könyv azért születhetett meg, mert szerencsére mindig jöttek olyan emberek vagy helyzetek, és mindig a lehető legjobb időben, akik a kételyeket felülírták, ezért tudtam, hogy nem hátrálhatok meg. Most már azt gondolom, hogy ez a könyv volt az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem, rengeteget köszönhetek Glóbinak, sok-sok pozitív energiát, hihetetlen élményeket és új barátokat.
– Ha van gyermeked, ő mit szólt a mesekönyvhöz?
Sajnos még nem ismerem azt az érzést, hogy milyen felolvasni saját gyerekemnek. De remélem, ha lesz, tetszeni fog neki! Egyelőre barátnők gyerekeinek olvastam vagy olvastattam fel a meséket, és az ő visszajelzésük is sokat segített.
– Milyen terveket dédelgetsz még a mesekönyvek terén?
Szeretném, ha lenne folytatása Glóbinak. A megírt meséknek csak egy része került bele a Glóbi kalandjai könyvbe. Sajnos az én kedvenc mellékszereplőm például teljesen kimaradt ebből a könyvből, pedig őt mindenképpen szeretném bemutatni a gyerekeknek. Tulajdonképpen már szinte a második könyv fele elkészült, és úgy érzem, még rengeteg aktuális dolog van ezen a témán belül, amit érdemes lenne megírni.
– Mit üzensz a gyerekeknek? Mit üzen nekik Glóbi?
Én azt üzenem, hogy köszönöm, ha elolvassák a meséket! Glóbi pedig azt, hogy a gyerekeken múlik az ő jövője, és nagyon-nagyon számít rájuk!
Vélemény, hozzászólás?